Csütörtök délután kiürítem egy korábbi műhelyfoglalkozás kellékeit a gurulós bőröndből, kell a hely a golyópálya elemeinek. Lassan indulok haza Komáromba, reggel egy közeli községbe, Búcsra vagyok hivatalos az 1. STE@M NAPra.
Hosszas előkészítés, számos online konzultáció előzte meg a pénteki rendezvényt, melyet a helyi Katona Mihály Alapiskola pedagógusa, a Digitális FABrikáló Műhely létrehozója, Henzel György hívott életre.
Különös érzés, amikor az ember szülőföldjén népszerűsítheti a tudományokat. Kicsit izgatott is vagyok, amikor másnap kedves, gimnáziumi osztálytársam Elvíra felvesz a hetes lakótelepen, hogy elvigyen a helyszínre. Pont ebben az iskolában tanít, így jut időnk egy kis nosztalgiázásra a középiskolás évekről, megvitatjuk az oktatás jelenkori kihívásait.
A Vintop Karkó Panzió kapujában diákok köszöntik a közelről és messzebbről érkező csapatokat, érdeklődő pedagógusokat, egyetemi oktatókat, tanárszervezetek képviselőit.
A tágas térbe lépve hihetetlen energia érződik, lelkes csoportok keltik életre az asztalokat digitális és klasszikus csodákkal. Helyére kerülnek az utolsó csavarok, LED-ek, építőkockák, motorok. Mintha Aprajafalván járna az ember, ahol a szorgos kis hupikék törpök készülnek valamilyen ünnepre. Igen, ÜNNEP van ma Búcson, a JÖVŐ ünnepe. Dél-Szlovákia elhivatott tanulói és tanáraik adnak egymásnak randevút. A hétköznapok gondját, baját az ajtó előtt hagyjuk, most mindenki a programozásra, az összeszerelésre fókuszál. Jöttek lelkes felnőttek is, akik drónokat reptetnek a fejünk felett, VR-szemüvegen keresztül visznek egy másik dimenzióba.
8:30-kor nekikezdünk a hivatalos programnak. Henzel György házigazdaként köszönti a megjelenteket, mesél az előzményekről, összegzi a nap célkitűzéseit, a jövőbe tekint. Utána átveszem a szót, inspiráló STE@M előadás szerepelt a nevem mellett a programban. Mesélek kutatói évekről, ismeretterjesztő foglalkozásokról, Csodák Palotájáról, a Lauder MIT Diáklaborról. Közben spagettiből és gyurmaragasztóból épülnek űreszközök. Érdeklődő gyerekek, az innovációk iránt nyitott felnőttek töltik meg a nézőteret.
A bevezető után György ismerteti a STE@M Nap küldetéseit, számos megoldandó feladat vár az általános iskolásokra. A délelőtt folyamán jut egy kis idő körbenézni: okos üvegházak, a játszva tanulás eszközei sorakoznak mindenfelé. Kicsik és nagyok szakértőként magyarázzák az érdeklődőknek egy-egy eszköz,”gép” működését. Csak kapkodom a fejem: Ezt meg kell majd otthon is építeni! Ilyet még nem láttam! – cikáznak a gondolataim. Akadnak, akik gyorsan rákattannak az egyik asztalon felépíthető Gravitraxra, szinte golyópályázva töltik az egész napot.
Még nézelődnék, de jön a tanári kerekasztalbeszélgetés. A STEAM-programkoordinátorok mindennapjairól mesélek kicsit, majd megismerjük a résztvevőket. Kisiskolák műhelyeibe, szakköreibe nyerünk betekintést,… Városi és falusi példákból tanulunk… a cél mindenütt közös, az eszközök, lehetőségek eltérőek… A tenni akarás lengi be a teret. A beszélgetést néha megtöri egy-egy bekopogtató diák, aki segítséget kér a kint folyó alkotáshoz.
Csoportkép, ebéd, s már jönnek is a bemutatók. Elkészült a STEAM felirat, a pingpong labdák moduláris pályája, a kerék nélkül haladó robotok is felsorakoznak a startvonalra… Mindeközben üzemelnek az állomások, a sajátépítésű autószimulátorral, a karkötőkészítő robottal, a sebészeti játékkal…
Gyorsan elszaladtak az együtt töltött órák. Élményekkel, ötletekkel, új szakmai kapcsolatokkal felvértezve indulok vissza Komáromba, majd Budapestre. Elvíra befuvaroz Búcsról, neki is mondom, ide még érdemes lesz visszatérnem…
a szerző a Lauder MIT Diáklabor szakmai vezetője, a Csodák Palotája tudománykommunikációs vezetője
