Összeállította: Szekeres Ferenc
Egy egyszerű, gyors és szórakoztató kooperatív játék, amely bár könnyűnek tűnik, komoly odafigyelést és együttműködést igényel, és ha ez nem elég, még az idővel is versenyezhetünk.
Az osztály létszámától függetlenül osszunk ki egy teljes franciakártya-paklit a játékosoknak, így mivel 52 kártyáról van szó, fejenként 2-3 kártya jut mindenkinek, a kártyákat pedig nem szabad egymásnak megmutatni. A játékosok álljanak körül egy kisebb asztalt. A cél egyszerű, a játék indítása után 4, képpel felfelé lévő paklit kell alkotni az asztalon úgy, hogy a kártyák színenként külön paklit alkossanak, a paklikban pedig az értékek 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, J, Q, K, A legyenek. A játék akkor ér véget, amikor mind a négy paklit lezárja az ász.
Fontos szabályok:
- mindenki csak a saját kártyájához nyúlhat,
- nem szabad beszélni,
- a pakliknak rendezettnek kell lenniük,
- a lehető leggyorsabbnak kell lenni (minden próbálkozásnál stopperrel időmérés).
Íme két kísérlet, egy a diákok részéről:
https://photos.app.goo.gl/rbnnQX4tNfw2M5Bp6
Egy pedig a szüleik részéről az egyik szülői megbeszélésünkön:
https://photos.app.goo.gl/5MmK7kwXQxngvEDSA
Bár maga a játék nagyon egyszerű, mégis több olyan dologra kell figyelni, ami nehezebbnek tűnik, mint elsőre gondolnánk. Egyrészt a 4 szín (pikk, káró, kőr, treff) nem feltétlenül nyilvánvaló mindenki számára (tehát nem fekete és piros színek vannak). Másrészt a játékosok sokszor annyira koncentrálnak egy-egy kártya lerakására, hogy „ott felejtik” magukat az asztalnál, amivel kitakarják a többiek számára a látóteret, ezzel megnehezítve a dolgukat. Emellett sokan nehezen állják meg, hogy kijavítsák mások hibáit (ahelyett, hogy némán jeleznék az illetőnek), a hangos beszéd, jelzés is általános jelenség. Mivel általában 2-3 kártya is van egy-egy embernél, gyakran nehéz egyszerre több sorozatra is figyelni, így előfordul, hogy elakadnak egyes paklik, mert az, akinél a következő kártya van, éppen egy másikra koncentrál. Sokaknak az is nehézséget okoz, hogy térben, tempóban jól reagáljanak, mert akármennyire is nem úgy tűnik, a pontos mozdulatok, a jó ritmusérzék sokat számít.
Nagy pozitívum, hogy mivel kooperatív a játék, tényleg figyelni kell egymásra. A játék után pedig figyelni kell arra, hogy ne hibáztassák egymást egy-egy lassabb fordulóért, illetve akik lassúak, ne érezzék rosszul magukat egy ilyen versengő játékban. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyerekek szívesen versenyeznek magukkal, azaz újra és újra meg szeretnék próbálni, hogy még faragjanak az addigi rekordidejükből.
A játékról Kovács Nikoletta és Pölös Annamária Játékmozaik – Készségfejlesztő játékok gyűjteményében olvastam.
